3. fejezet: A Super High School

Ma van a nagy nap. Gyorsan felkeltem, és felöltöztem. A fürdőszobában még egyszer megnéztem magam. Biztos akartam lenni benne, hogy nem változott-e vissza a szemem színe. Tudom ez hülyeség, de ha csak tegnapelőtt lett ilyen a szemem, akkor nem árt az óvatosság. Szerencsére nem változott semmi.

Lementem. Anya már a reggelit készítette.

- Jó reggelt May! – köszöntött Lara, és szokása szerint, most is ott ült a kezében Hoppszi úr. Odamentem és arcon pusziltam.

- Neked is jó reggelt! – ahhoz képest, hogy egy teljesen új iskolába megyek, ráadásul tegnap kiderült, hogy szuper képességem van, egész jó kedvem volt. Kyle már nem volt az asztalnál, korán reggel volt fociedzése.

- Edd meg a reggelid és utána indulhatunk az új sulidba! – szólt oda nekem anya, és kacsintott egyet.

- Rendben – leültem Lara mellé az asztalhoz és megettem a müzlimet.

Reggeli után anya kocsijával elvittük Lara-t az iskolájába, aztán elmentünk a Super High School-ba. Most kivételesen nagyon izgultam. Vajon milyenek lehetnek? Biztos nagyon tapasztaltak, hisz már kiskoruk óta tisztában vannak képességeikkel. Nem úgy, mint én, a kezdő.

Egész hamar odaértünk. Kívülről teljesen átlagos középiskolának nézett ki. Hasonlított a mi sulinkra, ugyanolyan nagy vörös épület volt, de szebbek és nagyobbak voltak az ablakok, és normálisabbnak tűnt az udvara. Sőt, azok a gyerekek, akik a suli előtt álldogáltak is eléggé normálisnak tűntek. Legalábbis addig, amíg az egyik fiú tűzgömböt nem dobott a másikhoz, aki jéggel válaszolt rá. Igen, úgy látszik megérkeztünk. Kiszálltunk, és bementünk az iskolába. A folyosón mindenki engem és anyukámat bámulta, és mindenfélét sugdolóztak a másiknak.

Megálltunk az igazgatói előtt, és bementünk. Az igazgatónő fiatal volt, élénkvörös haját kontyba hordta, ami szerintem egyszerre öregített rajta, de ki is hangsúlyozta az arcát. Egy piros színű kosztümben volt.

- Üdvözlöm önöket! Én Miss Meteor vagyok, az iskola igazgatója.

– Üdv! Én Kelly Stich vagyok, ő meg itt a lányom, May. Szeretném beíratni az iskolába.

- Értem, először is itt vannak a papírok. Elmúlt már 16 éves?

- Igen, tegnap.

- Milyen elváltozást mutatott?

- A szeme, zöldeskék lett, gesztenyebarnából.

- Tessék?! – az igazgatónő pont úgy meghökkent, mint anya tegnap, csak ő nem sikoltott fel. – És milyen szuper képességgel rendelkezik?

- Épp ez az. Úgy látszik örökölte tőlem a falon átjárást, de ez túl egyszerűnek tűnik ekkora elváltozáshoz – úgy látszott én nem is kellek a beszélgetéshez. Csak ide-oda mozgattam a fejem anya és az igazgatónő között.

- Igen, értem mire céloz. De sebaj, majd itt kiderítjük. – majd felém fordult. – Üdvözöllek az iskolánkban! Amíg anyukád kitölti a papírokat, körbevezetlek.

Anya leült egy fotelre és elkezdte kitölteni a papírokat, addig mi kimentünk az igazgatóiból. Már senki nem volt a folyosókon, tehát gondolom becsöngettek az első órára. Bementünk egy óriási terembe. Volt ott egy színpadszerűség, rajta pedig egy vezérlőpult.

-Ez itt a Csarnok. Itt szoktuk levezényelni a vizsgákat. Mint látod, a vezérlőpult arra szolgál, hogy teszteljük a különböző képességű gyerekeket. Te is fogsz itt vizsgázni. A legközelebbi december elején lesz.

Körülnéztem még egyszer, aztán kimentünk. Megmutatta a legtöbb osztálytermet (volt egy pár különleges), a menzát, és végül az udvart. Az udvar hatalmas, volt ott kifutópálya (a repülni tudó gyerekeknek), és mindenféle. Végül visszamentünk az igazgatóiba. Anya addigra kitöltötte a papírokat, elköszönt tőlem és hazment. Odaadták a tankönyveimet, aztán Miss Meteor bekísért egy osztályterembe. Azt mondta, ez a legkülönlegesebb osztály az iskolában, és majd meglátjuk megállom-e a helyem itt. Rajtam kívül 24-en voltak az osztályban (ezt Miss Meteor mondta).

- Egy kis figyelmet kérek gyerekek! Bemutatom az új osztálytársatokat: May Stich. Legyetek vele kedvesek! – mondta, majd kiment a teremből. Leültem az ablak felöli sor 4. padjába. Mellettem egy sötétbarna hajú lány ült. Nem volt vékony, de kövérnek egyáltalán nem lehetne nevezni. Kedvesen mosolygott rám miközben helyet foglaltam. Neki is olyan szeplői voltak, mint Grace-nek, és erősen ki volt sminkelve.

- Szervusz, May! – köszönt a tanár, aki egy eléggé szimpatikus férfi volt. – Én vagyok a szuperhőstörténelem tanár, Mr. Super, és kérlek, ne röhögd ki a nevem. – Igazából eszem ágában se volt kiröhögni, már Miss Meteor-t is kezdtem megszokni, de úgy látszik, gyakran nevetik ki első hallásra a nevét.

- Szia! Én Katherine Prayer vagyok, de szólíts Katy-nek – súgta oda a mellettem ülő lány. Mikor ránéztem, akkor vettem észre a keskeny szőke csíkokat a hajában.

- Szia, neked is! Én May Stich vagyok, de szólíts May-nek – súgtam vissza neki. Nevetett a poénomon, és nevetés közben az arcán kis gödröcskék jelentek meg.

Jobban körül néztem az osztályban. Egész rendes társaságnak tűntek.  Előttem, egy világosbarna hajú fiú ült. Észrevettem, hogy itt sokkal több normálisan kinéző fiú van, mint az előző iskolámban.

Katy-vel nem tudtam beszélni többet az órán, de a szünetben megint beszélgetni kezdtünk.

- Elmúltál 16 éves?- kérdezte tőlem.

- Igen.

- És mid változott meg? Nekem szőke csíkok jelentek meg a hajamban.

- Kékeszöld lett a szemem.

- Kékből?

- Nem, barnából. – ő is ugyanúgy meghökkent, mint eddig mindenki.

- És mi a szupererőd? – szinte már számítottam rá, hogy rögtön ezt fogja kérdezni, ezért azonnal válaszolni tudtam.

- Át tudok menni a falakon. Anyukámtól örököltem, de ezt csak tegnap tudtam meg. Állítólag nem csak ez a szupererőm, hanem még valami más csak még nem jöttünk rá. Neked?

- Én is át tudok menni a falon! – de j, ezek szerint van kitől tanulnom az alapokat! - És át is látok rajta.

- De jó! Én nem látok át.

- Próbáltad már?

- Hát… nem – vallottam be, mert igazából nem is gondoltam arra, hogy át lehet a falakon látni, kipróbálni meg végképp nem jutott eszembe.

- Akkor próbáld meg, koncentrálj erősen!

A kérésére megpróbáltam, bár nem hittem, hogy sikerül. Mikor oda fordultam az egyik fal felé, és erősen koncentráltam, hirtelen a fal átlátszó lett és én megláttam mögötte a beszélgető diákokat! Katy várakozva tekintett rám.

- Sikerült! – mondtam neki.

- Akkor már nem vagyok egyedül! – mondta lelkesedéssel a hangjában, ekkor odajött hozzánk két lány. Az egyiknek vöröses haja volt, és sötét szeme. Nem nevezhető igazán szépnek hosszúkás orrával és kissé vasalódeszka alakjával. A másik szebb volt nála, szemüveges, és szintén barna hajú, ami szép kontrasztot alkotott sötétbarna szemével.

- Szia, te vagy May ugye? Én Sofia vagyok, de szólíts Sofy-nak – mutatkozott be a szemüveges. - Ő pedig – mutatott a vöröses hajúra. – Angela.

- De szólíts Angie-nek. – mondta nekem. Igazán kedvesek voltak. Ők is elkezdtek kérdezgetni rólam, és ugyanúgy meghökkentek a szememen. Aztán becsöngettek.

A következő óra után 1 órás ebédszünet volt. Anya nem csomagolt ebédet, hanem adott pénzt, hogy vegyek magamnak valamit. Hamburgert vettem és salátát. Majd leültem Katy-ékhez. Ott ült még az asztalnál egy szép szőke hajú lány, aki nagyon hasonlított Grace-re, csak a haja nem volt annyira világos, és épp egy másik lánnyal beszélgetett. A másiknak nagy csokoládészemei voltak, amit még jobban kihangsúlyozott vékonyabb arca és egyenes sötét haja.

Ők is bemutatkoztak. A szőkét Racheal-nek hívták, a barnát pedig Tracey-nek. Elkezdtek ők is kérdezgetni, mint eddig mindenki ebben az iskolában, de most én is kérdezgettem őket a szuperképességeikről. Sofy és Rach gondolatolvasók voltak, plusz Sofy tudott az állatokkal beszélni, Rach pedig látta a jövőt.

- Szóval azt is láttad, hogy jövök az osztályba? – kérdeztem.

- Igazából nem, csak azt láttam, hogy jön egy nagyon erős képességekkel rendelkező lány. Úgy látszik te vagy az.

- De nem rendelkezem nagyon erős képességekkel!

- Ezt még nem tudhatod – válaszolta sejtelmesen.

Angie szupererős volt, azt mondta a rekordja egy 10 tonnás teherautó, de tudna erősebbet is felemelni, ha lenne rá lehetősége. Én csak csodálkoztam, hisz az a lány nem volt annyira izmos! Tracey-nek volt szárnya, és a természetet tudta megnövelni 1 másodperc alatt.

Körbe mutatták az osztályt. A barna hajú fiút, aki előttem ült, Peter Nesh-nek hívták. Elég helyes volt, de egyelőre nem foglalkoztam a fiúkkal. Ráadásul egy tucat ugyanolyan helyes fiú járt az osztályomba!

Odajött hozzánk egy barna hajú, barna szemű fiú, leült Racheal mellé, és szájon csókolta.

- Ő Daniel Tunzan, Rach fiúja – súgta oda Tracey. Igen, ezt valahogy én is észrevettem. Racheal és Dan együtt elmentek az asztaltól. Közben ideült mellém egy nagyon szép lány. Fekete göndör haja volt, és zöldeskék szeme.

- Ő Leila Chamel – mutatta be Sofy.

- Sziasztok! Te vagy May, ugye?

- Igen. Te meg Leila Chamel.

- Pontosan. Hipnotizálni tudok embereket, és pajzsot vonni magam és társaim köré – igazából még meg se kérdeztem, hogy mi a szuperereje, de már mindegy volt. Abban a pillanatban valami bizsergést éreztem a fejemben, és akaratomon kívül felálltam. – Látod?

- Nagyon ügyes vagy! – ámuldoztam, de ezt már nem a hipnotizálás miatt mondtam. Visszaültem a helyemre, addig a többiek megmutatták, hogy kik ülnek a mellettünk lévő asztalnál. Pontosan 4-en ültek ott, egymás mellett. Amikor jobban megfigyeltem, észrevettem, hogy mind a négyen egyformán néztek ki, kivéve a szemük és a hajuk színét. Nagyon szépek voltak, nem gondoltam volna, hogy tényleg vannak ilyen szép emberek, természetesen a filmeken kívül.

- Ők a Corner-ikrek. Pontosan ugyanúgy néznek ki, kivéve a szemük és a hajuk színét. Bármilyen távolságból tudnak egymással kommunikálni, és látják is egymást bármilyen távolságra vannak is egymástól – mesélte Katy.

-  A barna hajú, sárga szeműt Violet-nek hívják. Alakváltoztató, és szuper nyúlékony a teste – mondta Sofy, és abban a pillanatban Violet elvett egy üdítőt a tőle 5 méterrel lévő asztalról, úgy, hogy fel sem állt.

- A világosvörös hajú, barna szemű neve Zoe. Ő mondjuk úgy, a négy elem „mestere”: tűz, víz, föld, levegő. De a földdel a legjobb a többit még fejleszti – folytatta. – Rosaline a hollófekete hajú és virító kék szemű. Ő tapssal vagy üvöltéssel hangrobbanást tud csinálni, és szuperhallása van. Végül az utolsó, a szőke hajú, zöld szemű Merliah. Ő a legerősebb közülük. Gondolatolvasó, és még tárgyakat is tud mozgatni az elméjével, ráadásul lézerszeme van.

- Igen ezek ők. Röviden Letty, Zoe, Rose és Lia – mutatott rájuk Tracey. – Nem csak a kinézetük egyforma, de a ruhájuk is.

Igen ezt már én is észrevettem. Épp a fiúkat akarták bemutatni nekem, amikor becsöngettek.

A Csarnokban volt óránk, teszt következett. Mindenkinek megnézték mennyit javult, és mit kell javítani még.

Tracey volt az első. Ügyesen bemutatta hogyan tudja növényeket fegyverként használni, de repülni most nem repült.

A következőt még nem ismertem, sötétszőkés haja volt, és kissé alacsony termete. Christine Bortess-nek hívták. Elektromos villámokat csalt elő a kezéből, mint ostort, és kettévágott velük egy elé helyezett farönköt.

A következő egy fiú volt, Marc Bounet, őt sem ismertem még. Tűzgolyókat lövellt ki. Ő volt az a reggeli srác, aki ilyen tűzgömböket dobált a másikhoz!

Ezután Leila volt, és az ikrek.

Majd egy nyomi srác jött. Peter Frasky, aki szupergyorsan futott.

Aztán William Group, aki hiányzott.

Thomas Houston volt a következő, ide-oda teleportált a teremben.

Angie jött. Majd Matthew Krown, aki láthatatlanná vált.

A következő Patrick Launberg, aki szintén alakváltoztató volt.

Peter Nesh, kicsivé zsugorodott, majd óriás lett, aztán sokszorozta magát. És én csak ámultam-bámultam eddig.

Utána egy duci srác jött, aki teljesen ártalmatlannak látszott, de aztán egy pillanat alatt kőemberré vált, és sebezhetetlen lett. Benjamin Ower-nek hívták.

Marcel Panan, volt az a srác, aki reggel a tűzre jéggel válaszolt, úgy tűnik ő és Marc legjobb haverok.

Jött Katy, aztán Sofy. Utánuk pedig Michael Standy aki úgy vonzotta a fémet, mint a mágnes, de hajlítani és mozgatni is tudta azokat.

Ezután én jöttem volna, de azt mondták majd a következő tesztnél mutassam be mit tudok, addig figyeljek. Figyeltem is.

Racheal után jött Alex Torn, aki repült, de nem volt szárnya, plusz ugyanúgy pajzsot tudott vonni maga köré, mint Leila.

Majd Rach fiúja jött Dan, aki megállította az időt, irányította és tudott benne utazni.

Végül az utolsó Nadine Vitas volt, aki vihart tudott csinálni, villámlással, hurrikánnal, és ha akarta, akkor köddel.

Ez után az óra után hazamentem, felhívtam Grace-t és mindent részletesen elmeséltem, ő meg nem tudott mit csinálni csak sikongatni. 

Iszonyú fáradt voltam, így korán lefeküdtem, és azzal a tudattal aludtam el, hogy holnap még egy izgalmas nap vár rám ebben a suliban!